Macska

A szomszédnak tél óta van egy kismacskája. Bár most már annyira nem is kicsi. Szürke cirmos, házimacsek. Eleinte csak ücsörgött az ajtajukban s mikor hazaértünk hatalmas szemeivel kilesett és nézte ahogy nyitogatjuk a bejárati ajtónkat. Ha szóltam hozzá megremegett, visszahúzódott, majd újból kidugta a fejét és bámult. Most, hogy már nagyobb lett és itt a nyár és rengeteg ember nyitott ajtóval él, ő is kezd bátrabb lenni. Sőt. Mászkál a folyosón. Az elmúlt két este betévedt hozzánk is, körbeszaglászott az előszobában, nagyon szeretett volna bejutni a gardróbba, de nem tudta kinyitni az ajtót, hát csak felágaskodott és bekukucskált. Majd bejött a konyhába, megnézte mit eszünk, a hűtőmágneseken támaszkodva megpróbált a konyhapultra is felpillantani, de ahhoz még nőnie kell.
Miközben nézegettem ügyködését, a párom megkérdezte: “Akarsz egy macskát?” Mondtam, hogy van két macskáktól is hemzsegő blog (Zmina és Barbie), akik úgy tudnak írni róluk, hogy tényleg megváltozott a hozzáállásom a cicákhoz, de azért ne ragadtassuk el magunkat.
Ha egyszer kertes házban fogunk élni, ott majd tartunk kutyát macskát, addig azonban jobb ha tartózkodom az állatoktól.
Nem nekem való.