Telefon

Azt hiszem, hogy a pannonértékesítős fiatalember nem igazán találkozott szembe olyan párossal, mint mi voltunk tegnap. A kedvesnek muszáj telefont venni, ez főleg a Matáv hibája is, aki a szavakon túl nem dolgozik, mert már 3. hete nem jelentkeztek, hogy átkötik a telefont az új helyre, hogy elérhető legyen. Mivel arra jártunk, mondtam, itt az idő, menjünk, vegyünk egyet. Legolcsóbbra esett a választás persze, mert ez eszköz, nem mi vagyunk érte, meg annyit úgyse ért. Miközben folyt az aktiválás, kártyabeüzemelés a párom megzöttyent vállal, összesetten halálos kétségebeeséssel az arcán ült mellettem. Most már nincs mentség, fel kellett adnia az elveit és mobilos lett. Hát igen, így múlik el a világ dicsősége…