Szekrényt a Kikából vettünk, még hétfőn délelőtt, de tegnap délutánra tudtunk a sógorommal egyeztetni fuvart. Persze késett vagy másfél órát, s még úgy is volt egy csomó időnk, hogy korábban letudtuk az árukiadás várakozós részét. Egyébként szerencsére minden befért a Skoda Fabiába – amit a Dóri már messziről felismer -, bár eleinte a sógor kicsit fanyalgott, hogy szekrény helyett vehettünk volna mondjuk dohányzó asztalt.
Vacsora után még nekiálltunk a szerelésnek, s bár nem végeztünk vele, legalább a nehezebb része, a váz már állt éjfélre. Nos, most leglább tudjuk, mi a különbség a Kikás meg az IKEÁs termékek közt. A használati utasítás az előbbinél gazdaságosabban van megoldva. A mi szekrényünk például 4 féle összeállításban kapható, s mindegyikhez ugyanazt a szerelési mutatót adják. A 28 lépést nem számozzák, hanem az ABC betűivel jelölik. Az idő előrehaladtával kezdtünk azon gondolkozni, hogy mégse olyan sok az a 7000 forint amit a Kikások elkérnek a szerelésért.
Az IKEÁs Kloffstra összeszerelési útmutatóján halálra röhögtük magunkat, mert az első oldal kis lufifejű embere, aki sírt mert nem tette szőnyegre a dobozát az összeszerelés végére felnőtt, ugyanis az utolsó oldalon már nem stilizált, hanem szép, rajzolt férfi (haj, nadrág, pulcsi ami kell) forgatta a kész asztalt.
A párom annak idején Cicáék gardróbját fél óra alatt rakta össze (persze svéd bútor volt) és nem sokat bírt. A német precizitás azért a Kika műveknél jobban látszik. Nemcsak 4 szöggel kell hátlapot rögzíteni, hanem több csavarral és még a ragasztózást is előírják.
A végén azonban mégiscsak lapraszerelt bútorlapból összeállított szekrényünk van. Sajnos igazi bútort nem engedhetünk meg magunknak. Anyagilag se, na meg a mi kis lakásunkba (ami egyre jobb lesz) azért nagyon lefoglalnák a helyet az igazi fából készült szekrények. Mindenesetre telefonált a párom, hogy befejezte a szekrényt, azaz este kipakolhatok és végre elő fognak kerülni a konyharuhák.
