Nem fontos

Azt hiszem, teljesen meg vagyok győződve arról, hogy jelentéktelen vagyok. Hétvégén még csak elterveztem a fogyókúrát, utánanéztem és megörültem, hogy ez talán kivitelezhető. Aztán álmomban valami meseszép (bár rózsaszín) báli ruhába tudtam darázsderekamat illeszteni, mint kb 8 évesen, ennek ellenére a családomból és ismerőseim közül, akikkel együtt buliztam, senki se jegyezte meg, hogy Huhh hogy lefogytál. Bár a hangulatom, kedvem tagadhatatlanul jó volt, élveztem a helyzetet, de jóval később rádöbbentem, hogy dícséretet azért nem kaptam. Valahogy világ életemben úgy voltam ezzel, hogy vágytam az elismerésre, a csodálatra, a társaság központjának lenni, amikor azonban mindez megtörtént, vagy csak esély volt rá, hogy megtörténik, akkor pánikba estem , vagy szörnyen magamba húzódtam. Igazából nem is tudnám kezelni az ilyen helyzeteket, de szívem mélyén azért vágyom rá, hogy elismerjenek valahol valakik valamiért.

Hasonlók