Szombaton délelőtt vártam anyuék hívását, hogy mikor megyünk ki a temetőbe. Ők már előző este feljöttek nagybátyáméknál aludtak, megbeszélték amit kellett, s 11-kor indultak Rákosborzasztóról az Új Köztemetőbe. Én is akkor otthonról és hála a sűrűbben járó 28-asnak pont akkor értem oda, amikor apuék befordultak a kapun és még anyuval meg a nagynénémmel tudtunk krizantémokat venni. (Lehet, hogy nem M hanem N de sose tudtam megtanulni) Ezek a sűrű fejű virágok hagyomány. Mindig annyi szálat, ahányan vagyunk. Igaz, növelni nem lehet az adagot, nem lehet virág a párok és dédunokák nevében, ragaszkodni az eredeti számokhoz (két fiú, két meny, 5 unoka), mert nincs hely a kis vázában.
Aztán gyors ebéd nálunk, majd indulás haza. Természetesen egy süti erejéig megálltunk a Márton cukrászdánál.
Anyu szülinapját vasárnap tartottuk. Szerencsére idén kitalálta, hogy pástétomokat csinál, plusz tatár bifszteket, úgyhogy még péntek este előkészülhettünk.
Vasárnap délután legelőször persze a nagybátyám meg a kanizsai unokatesóm érkezett meg. Az utóbbi éppen vevőt szerez a hugom menyasszonyi ruhájára, amit még ő varrt, most pedig egy barátnőjének ajánlgatta, aki májusban menne férjhez. Ha már elöl volt a ruha, én is felpróbáltam. Eddig még sose vetemedtem ilyenre. Tényleg egyszerű és ha még fogynék, teljesen fel lehetne húzni a cipzárat a hátán. Így viszont még ki kéne engedni belőle. Ami lehet, hogy meg fog történni, mert a menyasszonynak tetszett, de hozzám hasonlóan gömbölyded és mellben erős csajról van szó, úgyhogy ha megveszi, vagy kölcsönzi akkor ki lesz engedve.
Aztán megérkeztek az unokák is anyukástól, szinte egyszerre, majd anyu másik öccse.
A legnagyobb meglepetés a torta volt. Illetve torták. Mint utalgattam rá többször is a délután folyamán, úgy jártunk, mint abban a bizonyos Csehov Három nővér paródiában a szamovárral. Mi már tavaly is eljátszottuk, hogy a Gerőből diabetikus tortát rendeltünk apu közreműködésével. Ez idén is megtörtén. Csakhogy anyu rendelt magának egy csokitortát, két kis marcipánméhecskével. Aztán a kisebbik húgom is tortával érkezett, Fekete erdő by Dr. Oetker és saját maga. Ráadásnak pedig anyu kisebbik öccsének barátnője is hozott valami diabetikus torta szerűt. Nos igazából ennek volt a legkisebb sikere, csupán anyut láttam enni belőle és ő se igazán meggyőzően bizonygatta, hogy jó. Szerintünk csak udvariaskodott, mert ő olyan.