Délelőtt lekaptuk a konyhaszekrényeket. Nem volt egyszerű, mert még valamikor a 60-as években készült a berendezés és nemcsak, hogy az egész egyben volt, mindenféle elemek nélkül, de igazi fából is készült. Ennek megfelelően kicsit megszakadtunk, amikor 3 részletben lefurikáztuk a pincébe a darabokat. A legdurvább persze a mosogatós rész volt, mert biza ha nem öntöttvasból volt az a szerencsétlen mosogató, akkor semmiből. Úgyhogy kb 20 perc alatt sikerült lecipelnünk a pincébe. Természetesen kiderültek a szétkapásnál egyéb turpisságok is, mégpedig, hogy bogarak nem igazán bújhattak meg a szekrény alatt (attól tartottunk, elájulunk, ha meglátjuk 40 év alatt mi gyűlhetett össze), ugyanis egy masszív betonemelvényen állt az egész konyhabútor. Lehet, hogy az új is ezen fog maradni és mégse söpörgetünk majd alatta. Jelenleg kicsit durván néz ki a konyha. Mindenesetre én a hóesésbe bejöttem a gyárba ügyelni. A párom akkor még molyolt otthon. Holnap majd együtt folytatjuk
