Első nap

Tegnap végül sikeresnek volt mondható az akciónk, annak ellenére, hogy egy kis kitérővel indultunk. Cica angoltanárnőjének bútorát kellett összeszerelni, mert ahogy a párom mondta, két bétékásnak (azaz a sógorának és a tanárnőnek) ez már kemény diónak bizonyult. De hát ő a műszaki ember, úgyhogy én is szépen ücsörögtem és végignéztem a kalapálást, csavarozást.
Majd irány a bevásárolda. Először úgy tűnt a legkomolyabb feladat az lesz, hogy valami olyan táskát leljünk a kedvesnek, ami kielégíti az összes igényét (ne legyen drága, nem fontos a bőr, de legyen nagyobb mint A4-es és vékony). Végül nagy meglepetésre Budmil mappát kapott tőlem ajándékba. Így megvan a karácsonyi ajándék is, ugyanis pont ezt találtam ki neki mikor tegnap lemeóztam a menedzsereket tömegközlekedés közben, hogy mégis milyen szerkójuk van és kitaláltam, táskát fog kapni tőlem az ember. Na ez letudva.
Eztán jött a nadrág, ing, zoknik és öv. Kedves évek óta nem költött ennyit ruházkodásra, mindig megvárta, hogy lerohadjanak róla a cuccok és női hozzátartozói nem bírva tovább a látványt megszánják.
Ma reggel pedig a vasalás után (ami nem volt egyszerű a még mindig balkáni állapotokat mutató szobában) meg kellett állapítanom, hogy mindez megérte. Eddig is tudtuk, hogy a sötét szín jól áll neki, de a kék ing világos nyakkendővel nagyon pöpec.

Hasonlók