A karácsonyra kapott szerszámokat fokozatosan vesszük birtokba. A kenyérsütést már az ünnepek előtt elkezdtük, lévén hogy azt egy héttel korábban hozta meg a jézsuka. Egyelőre a fehér változattal kísérletezünk, ami elég jól megy. A múltkor ugyan a dagasztás kelés program után szépen benyomtam egy újabb kezdést, ezért aztán a kavarókanalak összerántották a hatalmasra megkelt tésztát. A végeredmény így jóval kisebb, tömörebb, a párom szerint azonban finomabb kenyér lett. Úgyhogy ezentúl ha van időm, elrontom a programot. Tegnap este én vágtam a zöldségeket a wokhoz, ezért aztán vastagabbak lettek a sárgarépák, fehérrépák, káposztacsíkok, mint amilyeneket az ember vágott első körre. Ráadásul az első adagot mintha kicsit odakaptam volna, a második alá meg túl sok olajat tettem, ma pedig sokadik kézmosás után is még mindig curry szaga van az ujjaimnak, de mindezek ellenére finom volt a vacsora. Az edényeket pedig már birtokba vettük. Szóval haladunk a kihasználtsággal.
