Evésről

Mivel úgy tűnik, mostantól elég lesz 1 alvás is a Babszemnek napközben, azt is inkább dél körül ejtené meg, ismét újult erővel vetem bele magam a márpedig rendes ételt fogsz enni fiam és nem anyatejet projektbe. Úgyis lassan már bármit lehet neki adni. Igaz, a tejtermékeket meg a lisztes dolgokat még két hónapig kerülném, a biztonság kedvéért, szóval a kiflicsücsök nálam még mindig tabu. Pedig már voltak időszakok, amikor azt gondoltam, a fenébe, feladom, inkább nyomok a kezébe valami édeset, sósat csak végre érezzen rá arra, hogy anyatejen túl is van ízvilág. De aztán úgy döntöttem, ha már lélekben nem is voltam soha híve ennek a gyereket 3 éves koráig csak szoptatjuk és ettől marha boldogok vagyunk iskolának, viszont így alakulnak a dolgok, akkor fogadjuk el, végülis kényelmes. Ez is azok közé a dolgok közé tartozott, amit másképp képzeltem el, míg csak vártam a babát. Úgy gondoltam, hogy nem fogok görcsölni, ha valamiért nem jön össze a szoptatás hát akkor nézem a jó oldalát (lehet korábban fogyókúrázni, nem csak én etethetem este is a gyereket stb.), de ha mégis akkor remélem úgy egy éves korára már maximum csak az esti etetés lesz anyatejes, egyébként meg jó étvágyú gyermekem falja amit elé teszek. Hát persze, hogy nem így van, de ezzel kell együtt élni. Persze néha elkap az agybaj, hogy ha másnak sikerült, akkor nekem miért nem? Biztos én csinálom rosszul, nem vagyok elég következetese, erőszakos, ötletes, türelmes stb. és Babszem azért nem csorgatja a nyálát annyira a szilárd kosztért.

Hasonlók