Nos, a tegnapi melltartós posttal meg a hozzászólásokkal úgy látszik ismét bizonyítva van, hogy a ruha, cipő meg fehérneműgyártóknak fogalma sincs a valóságról, a nők méreteiről, amik nem 1 fajták. Mert a melltartók mellett a másik nagyszerű találmány, amiből nem lehet normális méretet venni, az a harisnya. Pedig elvileg az összes modell csajnak hosszú lába van. Ennek ellenére a 3-as nagyság rövid, a 4-es meg még az én combomon és hasamon is hurkákba tömörül, a térdhajlatomban a világért se feszülne ahogy kéne, hanem szépen ráncosodik és állandóan lecsúszik. S én csak 176 centi vagyok. Hahó. S ez akkor is igaz, ha a számok helyett L-el vagy XL-lel álcázzák a méretet. A szitu ugyanez.
A farmerekben meg miért nincs 33-as hossz? a 32-es a bokámig ér, a 34-es meg rárogy a cipőmre.
Aztán ugye ott volt a csíkos blúzok esete a Jeans Clubban, ahol az XXL-es is kiskeblűeknek volt csak jó. Ne is értettem, mi nőtt a méretezéssel. Talán a blúzok ujja? Mert a hossz és a mellbőség nem lett 1 fél centivel se több mint az S-es méret, az biztos. Pedig vagy egy tucatot próbáltam fel, Én nem alkuszom, nekem ezek a blúzok tetszenek! felkiáltással.
A szoknyákról meg nem érdemes beszélni, hiszen ha derékben jó, akkor csípőben van valami gond és fordítva.
Jah és az is tuti, hogy a ruhák 80%-a 38-asoknak készül és fél pillanat alatt elfogyhat a többi méret, legalábbis mire én odaérek, addigra már tuti, hogy csak ezek vagy a kisebbek kaphatók én pedig ha megfeszülök se leszek ekkora, hisz a 38-as elvileg a 170 centi magasokért van.
Szóval meg kell állapítani, hogy a normális csajoknak nem készül konfekció méret. Úgyhogy mindjárt jobban érzem magam, hogy nem 38-as a méretem.
Mindezekből is látszik, hogy igenis nehéz nőnek lenni.