Sikerült az Ulpius ház választékából egy olyan könnyed ponyva szerű regényt, kifogni, ami nem szinglikről és pasi problémákról szólt, hanem még mondanivalóval is rendelkezett. Méghozzá A Hús bűneit (na jó a cím pocsék lett)
Jasmine March tinédzserként fedezte fel a szakácskönyveket és úgy olvasta őket, mintha regények lennének, hogy aztán az életben is kipróbálgassa a recepteket. Sőt ő ennél tovább ment és csodás dolgokat kreált, imádta az ételeket, a főzést, úgyhogy evidens, szakácskönyvíró lett belőle. Csakhogy korunkban eljárt felette az idő, hisz a szakácskönyv-írás kegyetlen egy pálya, rengetegen vannak és mindenki minél finomabb, könnyebb, zsír és kalóriaszegény bűntetlen és egzotikus kreálmányt igyekszik rátukmálni az olvasójára, vagy éppen a főzőműsor nézőjére. És akkor ne is beszéljünk a különböző diétákról, szervezetekről, divatos elméletekről. Jasmine életének célja pedig nem más, mint hogy visszacsempéssze az amerikai konyhába az ízeket, a vajat és a főleg a zsírt. Mert az evés és a főzés igazi élvezet, ennek ő maga élő példája.
A regény azonban úgy indul mint egy igazi krimi:

Ez a nap is jól kezdődik, gondolta magában Jasmine March, amint lenézett férje ifjú szeretőjére, aki élettelenül hevert a konyhapadlón…

S miközben megtudjuk az előzményeket, a pech sorozatot, ami a hullához vezet felvonulnak a szereplők. Főhősnőnk finom ételek receptkönyvét visszadobta a kiadója, ezért elhatározza, hogy Gasztrofeminista lesz. Daniel, a férje rákattant a rostgazdag étrendre, mert a tiszta beleket tartja a legfontosabbnak és rábeszéli magát egy szeretőre is, hisz mindjárt 40 éves és csak a középosztálybeli veszteseknek nincs fiatal csaja. Választottja az egyik tanítványa, a csontsovány Tina, aki félállásban titkárnő, színésziskolába jár és még nem döntötte el, hogy mi akar lenni (híres színésznő, gazdag, gazdag ember felesége, vagy állandó vendég lenni a Jó reggelt Amerikában!). A lány életének irányítója dr. Zóna (dr Atkins karikatúra), aki rávezette a fehérje imádatára.
Jasmine lánya, Careme pedig kajagerilla, nem eszik, lenézi az anyját, sznob barátnői vannak és még aeroánius is lesz, azaz csak levegőn él, na és persze kamasz, 16 éves és szeretné végre elveszíteni a szüzességét is. És akkor ott van a szomszéd, aki állandóan diétázik, ugyanakkor mindig csal egy kicsit, ezért aztán állandóan nagyobb méretű melegítőket kell vennie.
A karaktereknek nem is személyiségük, hanem gasztronómiai profiljuk van. Igazából nem sikerül rokonszenvezni senkivel a könyv lapjain, vannak pillanatok, amikor Jasmine és a megszállottsága egyszerűen undorító.
Ám amikor a szerző újból visszatér a hullához és a megoldáshoz, fergeteges fekete komédia kerekedik.
A könyv kíméletlen szatíra étel- és diéta megszállottságban lévő korunknak. Az étel egyszerre a megoldás és a fenyegetés is, mindenre a válasz és minden konfliktus alapja, oka, a probléma veleje. A szerző valamikor a Washington Post receptírója volt, tehát nem csoda, hogy tud kíméletlen és igaz képet festeni erről az iparágról.