Nem sikerült elkésnem, de hát a lakógyűlések nem arról híresek, hogy ripsz-ropsz befejeződnek. Hiába érkeztem háromnegyed órával később, még csak a második napirendi pontnál tartottak, vagy hol és volt négy. Igaz, sokat ugráltak a menetben és minduntalan a 4. ponthoz értek. Közben odajött hozzám a mi emeletünkön lakó lány és megkérdezte, hogy
“Te itt maradsz végig ezen a borzalmon? Mert én csak a létszám miatt jöttem és vizsgára kéne tanulnom”, azzal meglengette előttem virágmintás dossziéját, mint alibit. Persze, hagytam rá és ő boldogan távozott.
Közben a párom is megjött és felküldtem vele a bevásárlószatyrot, mert én amatőr módon belépve az előtérbe nem akartam keresztülvágni a placcon, hanem inkább behúzodtam a sarokba és szemmel tartottam mindenkit.Később rájöttem, hogy igazán neki adhattam volna a táskámat is, mert az megint szokás szerint teli volt pakolva és eléggé húzta a vállamat, papírokra meg nem volt szükségem, mindenki szó nélkül elhitte, hogy tulajdonostárs vagyok, mert ugyan ki más lenne olyan bolond, hogy a folyosón ácsorogjon és meghallgassa a közös képviselő beszámolóját. Hétkor végződött a dolog, azaz megérkezésem után még egy órát bírtak beszélni.
Ja és a poén persze, hogy Számvizsgáló Bizottsági tag lettem. Ugyanis a 3ból 2en lemondtak és nagyon láttam az Éván (szintén a szintünkön lakó minden lében kanál csaj), hogy aki önként jelentkezik, azt nagyon nem akarja partnerének. A közös képviselő engem és a másik új tulaj srácot noszogatta, hogy legyünk tagok. Hát lettünk. A srác csak tartalék. Én meg majd az Évával vizsgálom a számokat mondjuk havonta egyszer. S majd tuti megtudok mindent a házban lakókról. De hát így jár az, aki nem tud NEMet mondani.
Most már két tanfolyamra kéne járnom, Time management és Hogyan mondjunk NEMet.
