Kicsit rosszul indult a filmezés, mert otthon még vissza kellett szerelni a mosógépet, bepakolni, beindítani, aztán szerencsésen lemaradtunk az összes csatlakozásról viszont mégis volt még időnk pizzázni a film előtt. Igaz, nem a legjobb helyen ültünk, és nyerni se nyertem semmit, de nekem tetszett a film a maga fura világával. Ugyanúgy mint a Tennenbaum esetében el kellett telnie egy időnek, míg leesett, hogy ez a világ nem álvilág, hanem a benne élő embereknek teljesen normális. A különféle őrült állatok, hihetetlen, de stílusos kalandok. Szóval nekem igazából bejött. Ebsik pedig továbbra is ismeretlen ismerős maradt, hiába voltunk együtt moziba, nem futottunk össze, pedig figyeltem a magas fiúkat, de biztos ő időben ért oda.
2 Comments
Hát, így könnyű inkognitóban maradni… 🙂 Figyelhettem én a sorban álldogálva a vörös hajú, szemüveges, pasival érkező lányokat 🙂
en meg a kontaktlencseseket…