Teljesen jól kitaláltuk a mai programot. Délelőtt vásárolni megyünk, jó magyar szokás szerint: hétvége-család megy a plázába. De igazából tényleg meg akartam nézni végre egy Decathlont, meg kipróbálni a gumiasztalt amit venni akarunk. Babszem nagyon élvezte a különböző sátrakat, hogy felmászhatott az edzőgépekre, 3 kerekű biciklizhetett (bár úgy hajtotta, mint a motorját), labdázhatott stb. Ahhoz képest, hogy a végén csak 3 dolgot vettünk sokáig voltunk ott, ugyanis valamiért nem bírtak csak 2 pénztárat üzemeltetni, s mindegyik előtt kilóméteres volt a sor.
Aztán még nadrágot és övet akartunk venni az embernek, de olyan nem volt, amilyent kerestünk, úgyhogy gyors ebéd után (végre Babszem is tudott velünk falatozni, nem volt külön bébiétel, tunkolt kenyeret meg sültkrumplit a sárgaborsó főzelékébe) hazajöttünk, alvásidő volt. Gondoltam két órát pihen a gyerek aztán kimegyünk a Könyvfesztiválra mert én nagyon szeretném ha Ulickaja dedikálna nekem. Tavaly Ellis nem érdekelt, de most vittem volna Szonyecskát meg gondoltam megveszem ott a Kukockijt vagy az új kötetét és aláíratom. De aztán a gyerek és az apja 4 órát aludtak. Még 4 óra felé reménykedtem, hogy sikerül az ügy, de végül 6-kor keltek fel. Mire kiértünk volna, Ulickaja már befejezi az olvasókkal való kontaktolást. Egyedül meg nem mehettem el, mert Babszem utálja, ha felébred és nincs ott az, aki lefektette, de legalábbis előtte nem szól arról, hogy el fog menni.
Úgyhogy a Könyvfesztivál holnap délelőttre marad, az meg majd kiderül, hogy Ulickaja belefér-e.