Reggel végiggondoltuk az emberrel, hogy mikor is tudnánk hazautazni, mondjuk hozzánk. Az egyedüli szabad a jövő hétvége májusban (anyósjelölték jönnek, párom csapatépítésre utazik én meg hónap végén Bejrutba). S ha akkor megyünk, még az is lehet, hogy kaphatok szülinapi gyümölcstortát. Mivel arról is szó volt, hogy az Adrit is rég láttuk, pláne a párom, nekiálltam híresztelni a hugaimnál, hogy őt leginkább az unokahugom érdekelné, úgyhogy K1 máris kijelentette, ha megyünk haza, jön ő is, akár busszal is, csak hogy le ne maradjunk a már mászkáló gyerekéről. Adrinak egyébként éppen nagyon kitárulóban van a világa, hatalmas program neki a kert, a virágok, a fű (amit lehet tépegetni és kóstolgatni), a játszótér, ahol csak ücsörög a homokozóban és morzsolja a homokszmeket. Na és persze már lépeget és egyre ritkábban esik pofára.
