Előreláthatólag a hétvége programja, hogy összerakjuk szépen a fürdőszobát. Muszáj lesz, mert egy hete mosás se volt, s lassan megtelik a szennyestartó. Legalább költeni se fogunk, pedig most a múlt hónaphoz képest ma már rajta van a fizetésem a számlán. De vigyázni kell minden pennyre, ugyanis ebben a hónapban illetéket kell fizetni és a 350D is vár ránk.
A múlt hét végén kértünk kölcsön apuéktól, mert egy hete bent volt az értesítés a postaládában, hogy az illetékhivataltól vár levél a postán. Vegyem fel vagy 28-án újra megpróbálják kézbesíteni. Ugyanis az első kör után halasztást kértem. Miután megjött az átutalás a szülőktől, felvettem a levelet. Annyira nevetséges, hogy az ember vesz 8,8-ért maximális hitellel, nagyanyai örökséggel, kevéske lakástakarékkal egy használt lakást, közepes állapotban, közepes helyen, közepes méretben (51 négyzetméter erkéllyel), mert újra ennyiből rókalyukra telne. Aztán erre az égvilágon semmilyen kedvezményt nem kap. Mert hiába első lakás, hiába vagyok 35 alatt, mivel 8 milla fölött cseszhetem. Most megkaptam, hogy 18 hónapig fizethetem csekken, de akkor meg közel 40 ezer forint lesz a kamat. Na ezért van a szülői kölcsön, inkább befizetjük egészben, ha bele szakadunk is. Ja meg persze adókedvezményt se kaptam csak párezer forintot mindezek után.
De ha a fizetésem nem lenne annyi amennyi, hitelképtelennek nyilvánítottak volna. Ráadásul a lakást nem értékelte ám annyira a bank, hogy egyedül lehetne fedezet, de nem ám, még anyósjelölték házát is be kellett vonni. Aztán az elkövetkező 14 évben meg törlesztek. Szóval ezek után legyen becsületes az ember, igaz? Nem kifizetődő. A baj csak az, hogy alkatilag képtelen vagyok lopni, csalni hazudni, harácsolni. S a lottószelvényeimmel is csak a Szerencsejáték RTt gazdagítom.