Még csütörtökön kérdezte a hugom, hogy izgulok-e, készülődöm-e, de mondtam, hogy nem, még nem. Aztán pénteken a gyárban szépen mindent elrendeztem, az íróasztalom már rég volt ennyire szépen letisztítva. Tegnap ugye elmentünk Star Warst nézni. Meg kellett nézni, szó se róla. Nem hiszem, hogy fogom még látni, vagy megvenném mondjuk a DVDt. Annyira azért nem nyűgözött le. Valóban a párbeszédeket nem kellett volna erőltetnie Lucas-nak, eléggé gyengére sikerültek, főleg Anakin és Padme között. Az átállás oka is kicsit mondvacsináltnak tűnt, de az utolsó fél óra azért eléggé feszült tempót diktált és látványos volt. Vége egy fejezetnek. A részek lezárultak, csak azon bosszankodtunk a párommal, hogyha már Csubakkát megjelenítették, igazán rohangászhatott volna egy 8-10 éves kisfiú is a környéken, mint ugye a múltkor Boba Fett, csak most Han Solo jelenhetett volna meg valahol.
Aztán elindultunk, hogy megvegyük a táskát, amivel majd mehetünk kirándulgatni és bele fog férni nemcsak a laptop, de objektívestül a fényképezőgép is. Bejártuk rendesen a Westendet, aztán mégiscsak az elsőre az Árkádban kinézett táskát tettük magunkévá. Nagyon menő túrista leszek, úgy nézem. Aztán ma már a mosás, vasalás lesz még hátra ebéd után, na és még megnyírom a páromat, szépítkezek, összepakolok, este negyed tízkor jön értem a Minibusz és irány a reptér, hajnalban pedig már Bejrutban leszek.
