Szombati nagycsaládi buli és vasárnapi horgászverseny után 5-kor indult az IC vissza Pestre. Nagyon időben kiértünk Nyíregyházára, bár Anyósjelölt parázott és szinte hessegetett, hogy menjünk már, mert lekéssük a vonatot.
Mostanában favorizáljuk azokat az IC-ket, amelyek Debrecen helyett Tokaj-Miskolc útvonalon haladnak, mert szebb a látvány. Szóval csücsülünk a helyünkön, elő a könyvek (hétvége után újból alkalmam adódott a tankönyvem a mancsomba venni), aztán rákérdezek a páromnál, hogy A kulcs nálad van? Péntek reggel ugyanis közös megegyezéssel úgy indultunk el, hogy mivel mind a ketten megyünk és együtt leszünk, felesleges 2 kulccsomó, az enyimet hagyjuk otthon, bőven elég egy garnitúra is. Nos, a kulcs nem volt a szokásos helyén, párom nadrágzsebében. Egyikbe se. Ráadásul most nem úgy jártunk, hogy volt tartalékkulccsomónk, mint amikor én hagytam Kanizsán a sajátomat, hanem bizony nem volt mivel benyitni otthonra. Gyors telefon, Tesz-vesz néni külcsot keres, majd visszaszól, hogy megvan a csomag, a konyhapulton. Valószínűleg az ember tette oda, reflexszerűen, hisz itthon mindig az az első, hogy kulcsainkat behatolás után felakasztjuk a tartójukra és nem kallódnak el.
Úgyhogy az első állomáson, Tokajban szépen leszálltunk a vonatról. Mivel apósjelölték nem értek még haza Nyíregyházáról, nem tudtunk volna tovább utazni Pest felé. Úgyhogy vártuk Tokajban a felmentősereget, megvettük ma hajnalra az IC jegyet és mikor Cica meg apukája megérkeztek a kulcsokkal mi visszautaztunk velük. Ma reggel ugyan végigaludtuk a vonatutat, a párom az állomásról munkába ment, nekem viszont esti ügyeletem van. Kicsit rongy leszek, hisz fél négykor keltem.
Viszont legalább nem kezelték le a jegyünket, úgyhogy csak az IC pótjegyeket buktuk.

Tanulság, ezentúl 2 kulccsomót viszünk mindenhova és az egyiknek állandó helye lesz a sporttáskánkba.