Megérte azért siránkozni, kaptam szép szavakat meg bíztató emileket. Köszi, megmaradok, jól esett.
Közben pedig végighallgattam azt a blogos műsort, amiből az adás napján az első feléből hallgattam vagy 20 percet meg a végit. Hát, igazából azt nem értem, mi volt a célja az egésznek. Ha volt egyáltalán, de lehet hogy csak beszélgetni akartak a fiúk. Megtudtam pár dolgot, amit eddig csak sejtettem, pletykaszinten hallottam, főleg Mr. A szájából de egyébként meg jól elbeszélgettek a fiúk, meg Hónyomi. Én nem vagyok rádiós, viszont úgy gondolom kicsit másképp állítottam volna össze ezt a két órát, lehet hogy másokat is meghívtam volna, esetleg még szakértőt, vagy legalábbis annak nevezett valakit, szociológust, újságírót médiaszakembert mittudomén hogy hívják ezeket a fickókat, akik nem csak hobbi szinten foglalkoznak a bloggal, blogokkal, az egész ilyen jelenséggel. S nemcsak személyes blogolókat (vagy énblogolókat, alias HVG) hívtam volna meg. Vitázni, ellenpontot, más hozzáállást képviselni. De legalább utánaolvasni kicsit jobban az irodalomnak (pl. ha már felvetettük a definiáljuk mi az a blog kérdést néhány definícióval készülni). Na mindenesetre életemben először hallgattam Tilost.
