A húgom a héten dolgozik utoljára, hisz már csak alig 4 hete van hátra és jön a 3. lányunoka, pakolászik a munkahelyén, végrendelkezik. Visszahozta a kölcsön adott Kevin Smith gyűjteményemet (nem tetszett nekik), szabad délutánon tehát bemegyek hozzá érte. Ez volt a terv. Előbb azonban még elmentem körbenézni gyorsan a Múzeúm körút antikváriumaiban, kivételesen célirányosan, hogy feltérképezzem, hol kapható a könyvklubunk elkövetkező 2 hónapjára kirótt olvasmánylista. Az egyik helyen olcsón megtaláltam a Harper Lee könyvet, fizetni akartam és ekkor jöttem rá, hogy a pénztárca bizony a munkahelyen maradt. Szerencsére holnapig félreteszik a kötetet. Tikkával telefonon lebeszéltem az akciótervet, ő hova rejti a tárcát tartalmazó fiók kulcsát, mert holnap nem lesz, de azért én megtaláljam majd. Aztán irány a trolimegálló. Mire odaértem voltak már akik 15 perce ácsorogtak. Kiolvastam a Pesti Estet, eltelt 20 perc, troli még sehol. Vissza akkor a 7-es buszhoz. Ami persze elment előttem és a 3-5 perc helyett 10 perc múlva jött. Aztán a hugomtól visszafele (kaptam tőle pénzt, mindjárt nem éreztem olyan rosszul magam, hogy nincs nálam egy fitying se), gondoltam kipróbálom a stadionoktól felénk közlekedő buszt. De persze az is lépésben haladt. Nem volt hát egyszerű a délután. Azt hiszem legjobb lesz, ha már 5kor elindulok, hogy 6-ra tutira odaérjek a tornámra. Biztos ami biztos alapon, mert köd, tél, villamossin-felújítás nagyon be tud tenni a tömegközlekedésnek. Viszont belegondoltam, hogy kocsiban ülve nem tudtam volna olvasni. Így viszont haladtam.
