Csillagok csillagok

Kb. a felénél, a nyári szünet előtt elveszítettem az érdeklődésemet A Nagy Könyv iránt. A.-val beszéltem róla tegnap este, szerinte bunda, mert nem hiszi, hogy a Harry Potter meg a Gyűrűk Ura nem került be az utolsó körökbe és hogy mindenki az Egri csillagokat szereti. Én a végén már az Abigélnek szurkoltam, de az első kör után nem szavaztam többet. Az Egri csillagok persze nekem is nagy élmény volt annak idején, az első vastag könyv, amiben nem voltak képek, megkaptam kb a 8. szülinapomra és kiolvastam s persze halálosan szerelmes voltam Bornemissza Gergelybe és amíg felsős nem lettem rendszeresen újra olvastam, de az ostromot utáltam benne, aztán megfordult a helyzet. Általánosban az összes Egri Csillagok vetélkedőt megynertem az osztályban. Egy idő után már kizárt imádott magyartanárnőm és nem szólított fel, hogy hagyjunk másnak is teret a kibontakozásra. Aztán amikor a főiskolán kötelező olvasmányként újra elővettem, már kicsit megkopottnak találtam, szájbarágósnak nagyon gyerekeknek szólónak. Lehet, hogy bunda volt, mégis annak végül örülök, hogy az utolsó körben magyar regények voltak, s a top12-be se került be a Da Vinci Kód.
Amúgy meg mindig érdemes nézegetni a különböző olvasási felméréseket. A 60-as években Jókai, Gárdonyi mellett fujj fujj-ként jelent meg Szilvási meg Margaret Mitchell. A nagy magyarok tartották magukat, csupán a lenézett bestsellerek változtak (Szilvási, Berkesi, Fable, Lőrincz L. stb.). Azt hiszem alapjában arról tanúskodik az egész, hogy a többsége hazafiainknak irodalmilag nem művelt. Elolvassa (jó esetben) a kötelezőket, aztán vagy nem olvas és ha kérdik csupán az iskolából ismerős neveket tudja idézni, vagy azt olvassa, amit reklámoznak és az orra alá dugnak.

Hasonlók

2 Comments