Szóval valami ilyesmi lett volna a reggeli beszámoló.
Már kedden kiakadtam a MÁVra, amikor nem kaptam csak dohányzó jegyet a vasárnap esti IC-re. A péntek délelőttire nem volt gond, ráadásul Kelet felé még egész jó arányban mennek az intercityk, mintha arrafelé lenne valami politikája a vasútnak, bezzeg Nyugat az más tészta.Kanizsára például nem gond eljutni IC-vel, de onnan vissza vasárnap képtelenség, hacsak nem kelsz fel a hajnalihoz, mert például a hírhedt Venezia nagyon pölec eurocity kocsikkal működik, csak éppen kiszámíthatatlan, hogy mennyire pontos, s mire ér Magyarországra, onnantól kezdve pedig nincs esélyed semmiféle jogos panaszra a MÁVnál, mert nem az ő felségterületükön történt a késés. Egyébként meg milyen szar lehet a dohányzóknak, hogy még a számukra kijelölt helyen is szembe kell nézniük azzal, hogy a kényszerűségből oda jegyet kapott utasok felhúzott orral, fintorogva, bunkón mennek odébb a közelükből, ha néha merészelnek rágyújtani.
A hétvége ugye a 80 éves születésnap apropójából lett ilyen utazós. A nagymama rendesen meglepődött, amikor a családbol mindenki aki nincs ágyhoz kötve és éppen külföldön megjelent, voltunk 38an. Ez a szám köszönhető annak, hogy vannak unokák akiknél már 4 illetve 4 gyermek is van. Ők persze műsort is rendeztek, volt ének, vers meg ima (lelkész házaspár volt a főrendező). Mivel előre tudtuk, hogy nem lesz egy könnyű menet az egész, a párom fotós teendőket vállalt én meg felajánlottam, hogy a legkisebb, alig 9 hónapos kislányt lekötöm, így nem kellett intenzíven figyelni a történtekre. Aztán volt sok kaja meg kevés pia, például a család nagy kedvenc gömbszörpjéből csak egy kicsi üveg, ami sitty sutty elfogyott.
Vasárnap aztán elmentünk meglátogatni az ágyhoz kötötteket. A haldoklás nem szép. Ha pedig lepukkant szociális otthonban történik, az maga az iszony. Megbeszéltük, hogy legalább valami életbiztosítást fogunk kötni, mert nem szeretnénk így végezni.
Lehet, hogy reggel még volt benne több csavar és frappáns fordulat is, például az íjászatról s ez már csak egy koppintása eredeti gondolataimnak amiket még saját magamnak se sikerült megjegyeznem.