Az ember azt mondta, őt nem vonzza a V mint vérbosszú, hát az esővel dacolva fogtam magam és elmentem megnézni. S nem csalódtam, mert bár az eleje nehézkesnek tűnt, ahogy bonyolódtak, meg simultak ki a szálak, úgy tűnt sikerült végre megtalálnia a tempót minden érdekeltnek. Mintha a rendezőtől kezdve az utolsó statiszáig végre magukra találtak volna és belerázódtak a szerepbe, a feladatokba, a látványba és bár azt hittem több lesz a látványos Mátrixra emlékeztető harc, ez a rész sikeresen vissza lett fogva. Nem ismerem ugyan az eredeti graphic novel-t, de meg kell hagyni, hogy a Sin city mellett még anno a From Hell is nagy hatással volt rám (szintén ugye a V-t eredetileg jegyző Alan Moore rajztáblájáról), azért a V for Vendettának is sikerült belopnia magát a szívembe.
Azt pedig, hogy bőgtem a végén a hormonokra fogtam.
