Úgy tűnik visszatérnek a régi típusú bejegyzések, a munkafrontról. De hát hétközben Babszemmel sok időt nem töltök. Reggelente már kevésbé hüppög, ma is könnyekkel a szemében ugyan, de szépen besétált a csoportjába, ment a játékokhoz. Eddig mindig apa kezéből adtuk a gondozónő kezébe, de ma valahogy ezt nem igényelte. Ráadásul amikor elmentünk az ablak alatt fél perccel később, már nem hallottuk a hangját. Délután pedig mindig jókedvűen fogad, nagyokat alszik, az ebéddel sosincs gond, ő megeszik minden zöldséges főzeléket, feltéve ha összetörik/turmixolják neki, uzsonnára meg reggelire azonban keveset eszik, inkább csak iszik, vagy ha van gyümölcspép, joghurt, akkor az lemegy.
Ha nem uzsonnázott, akkor megyünk haza, itthon eszik valamit, majd felkapjuk a motort és/vagy a babakocsit és sétálni megyünk meg a boltba, ha kell. Ami változott, hogy most már szívesebben megy a játszótérre és egész sokáig elvan ott. Korábban épp csak bement, tett 1-2 kört, felült a rugós lovakra, kicsit szórta a kavicsokat, aztán már ment a kapu felé, hogy innen szeretne tovább állni. De mostanában kezd társasági emberré válni, már nem zavarja a többi gyerek. Sőt érdekli, hogy ők mivel és hogy játszanak.
Majd hazatérünk, nézünk Shaunt, várjuk az apját, vacsorázunk, olvasunk aztán lefekszünk. Az egész elnyújtott délutáni program mondjuk azért is van, hogy minél kevesebbet kelljen itthon lenni, mert bizony, még mindig nincs fűtés. Mondjuk az elmúlt napokban jó idő volt, a nap estére fel is melegítette kicsit a szobáinkat, de azért még mindig két paplannal altatom a gyereket. Aki így viszont egész jól megtanulta, hogy a takarót nem rúgja le magáról. Valamint reggelre még mindig a mi ágyunkban köt ki Babszem. De most már ott is nagyon szépen elalszik, velünk párhuzamosan és nem próbálkozik a keresztbe-kasul forgolászással.
