Szuvenir

Már az első reggelinél feltűnt az egyik kolleginának a keze, s rajta a festés. Kitaláltam, hogy márpedig Nekem ilyen kell. Elmondta, hogy a Khan Al-Khalili bazár egyik kávézójában csinálta neki egy nő. Úgyhogy amikor szombaton Boss nénivel nekivágtunk a bazárnak, ez volt a célom, hogy szerezzek magamnak festést a kezemre. A bazár egyébként nagyon fárasztó. Én nem szeretem, ha beleszólnak, hogy mit nézelődöm, ha mindenáron segíteni akarnak, főleg ha én nem szeretném. De ezek az arab kereskedők pont olyan fából faragottak, hogy erőszakosak, követelőzők, alkudozást akarnak meg eladni, vagy ha ők nem, akkor valami ismerősüknek segítenek az üzlet megkötésében. Ráadásul persze meleg volt, kosz, por és tömeg. Úgyhogy már kifáradtunk rendesen, mire egy fényképezés során összeakadtunk Samirral, aki mindenáron azt akarta, hogy csináljak róla egy fotót. Elkezdtünk beszélgetni, s miután elutasítottam a házassági ajánlatát arra hivatkozva, hogy van már férjem (persze áthidaló megoldásként ajánlotta, hogy az otthoninak nem kell arról tudnia, hogy ő feleségül vesz), végülis nem útba igazított, hogy hol a kávézó ahol talán megfestik a kezemet, hanem más javaslattal állt elő. Elvitt a boltjába és oda hívott egy srácot, aki aztán hennásította a jobb kézfejemet, míg Samir sztorizott és kérte, hogy róla nevezzem el a babszemjanka/ót, ha már visszautasítottam.

Hasonlók

3 Comments