Nem vagyok az, aki sorbaáll és Garfieldot utánozva gyűlöli a hétfőt. De talán a mai nap máris véget érhetne. Úgy kezdődött, hogy a Kőbányai út állt. Miután 10 percig tartott eljutni a Mázsa tértől az Egészségházig úgy döntöttem, leszállok. Legalább beugrom megnézni, hogy mikor rendel ezen a héten a kinézett doki. De persze most nem volt kiírva a beosztás. Mivel a Kőbányai helyzete nem változott, hát inkább felültem a 28-asra. Az Orczy téren felszálló ellenőrök megpillantásakor beugrott a reggel. Hogy a pénzemet rendezgetve kivettem a tárcámat, hozzá volt tapadva a bérletem, amit leválasztottam és a laptop tetejére tettem. Látom magam előtt, hogy még most is ott van. Bemutatót tartok. Ehhez képest aztán a 7esre már nem sokat kellett várni, s a Váci utcán is legalább hűvös volt. Szép lassan becsorogtam a gyárba. Régen tartott másfél órát a reggeli közlekedés.
A nap hátralévő részében nem akarok kimozdulni az irodámból.
