Úgy látom, a tegnap éjszakai szélvihar több embert is zavarba hozott. Én még 11 felé tapasztaltam, amikor a páromnak gyártottam a hideg epres-túróst, amit ma vitt a névnapi összejövetelre, hogy volt eső is. Kerek 2 percig. Aztán az éjszaka egész jól telt, az előzőekhez képest nem voltam fenn órákig, csak perceket forgolásztam.
Egyébként tegnap volt először, hogy magamra kellett ébrednem, nem bírom már az iramot úgy, mint babszem előtt. Természetesen a kollegák rám szóltak, hogy képzeltem a pakolászást, de hát úgy gondoltam, ez nem árthat, ment eddig is. Most már nem fog, mert hamar lefáradtam. Lassabban is gyaloglok, s abból se bírok annyit mint régen. Mi lesz így a szokásos antikvárium körútjaimból? Amikor a délutánt azzal töltöttem, hogy boltból boltba kalandoztam. Holnap ismét védőnő, aztán doki pénteken. Hogy teljen pecsétekkel a kis füzetem. Még hétfőn okosított ki a bérszámfejtőnk, hogy szülés után küldjem majd be hozzá a kispapát a sok papírral, vagy ha nincs elég papír ő majd elmondja mi kell még, s jobb ha felkészülünk, azt az 5 napot, amit az apuka is kap gyermek után hivatali sorbanállással tölti. Feltéve ha akarunk mindenféle pénzeket időben megkapni. Na és ki ne akarna. De persze ismerem a rémtörténeteket, hogy meddig kell várni a különböző juttatásokra még így is.
