Annak idején nagyon jól döntöttünk, hogy a Zorro Legendáját nem néztük meg moziban. Míg az előző Banderas-os Zorro jópofa volt gyönyörű főszereplőkkel (nő létemre néha nagyon el tudok ámulni Zeta-Jones-on, olyan csodaszép), itt kábé az 5. percben szerettem volna pofán vágni az összes szereplőt, de legfőképpen a kisgyereket. A párom vigyorogva jegyezte meg, mivel össze-vissza firkálgattam egy papírra, hogy rég látott ennyire látványosan unatkozni egy filmen. Az a helyzet, hogy most még Catherine se tudott feldobni. De azért végigkínlódtuk. Azt mondom, még az a 450Ft-nyi kölcsönzési díj is sok volt érte.
1 Comment
Mi beültünk rá a moziba, már pár hónapos terhesen.
Ahogy elkezdődött a film, már problémásnak tűnt, hogy elég hangos minden, de igazából az ötödik percben váratlanul elhangzó puskalövés tette fel a pontot az i-re. Felálltunk, kisétáltunk, azóta se bánjuk..