Éhség

Babszem még mindig kiszámíthatatlan a mozgásában, vagyis nagy vonalakban tudom, mik a kedvenc időpontjai (délelőtt, délután meg este), de nagyon fifikás. Sose ficánkol egymás után kétszer egy helyen. Amíg a hasamra meredek, hogy lássam végre kívülről is a mozgását, addig tuti nem csinál semmit, amint elfordítom a fejem persze felélénkül. Az viszont már kiderült, micsoda éhenkórász a lelkem. Ugyanis kajaidő előtt mindig beindul. Háromnegyed 12-kor ő az első aki jelez, hogy ebédidő van, de vacsora, tízórai meg uzsonna környékén is nekiáll mozgolódni, kaja után pedig nyújtózik egy jót és aztán szépen elvan. Biztos emészt. A család szerint ebben nincs semmi csoda, szintén azt bizonyítja, hogy a mi gyerekünk, mert az apja is, meg én is szeretjük a hasunkat és a jó kajákat.