A hétvége az ablakok körüli utolsó simításokkal telt. Ezeket nem én végeztem, hanem a párom, inkább csak segédkeztem, meg a végén takarítgattam kicsit. De most már kintről meg bentről is minden úgy néz ki, mintha vadiúj lenne az egész szerelvény (lefestett keretek, alaposan megmosott redőnyök stb.). Már csak a párkányok felszerelése és az ablakmosás van hátra, mert az üvegeken még mindig rajta van a gyártó papírja meg az, hogy melyik a külső oldal. Persze szombaton Obiban is voltunk megint. Meg kellett állapítanom, hogy ez az embernek pont olyan, mint nekem a könyvesbolt, még akkor is, ha nem tervezi, valami plusszt biztos vesz. Legutóbb, mikor egyedül ment el listával, kábé kétszer annyi egyéb dologgal tért haza, mint ami az előzetes tervben szerepelt. Most például lámpaállványokat vettünk, pedig azokra igazán nincs szükség a lakásfelújításnál. Viszont tudunk műtermi világosságot csinálni a szobákban is. Na jó, végülis én is vettem poharakat és terítőt, ami nem szerepelt a mostani bevásárlólistánkon.
A moziünnepet bebuktuk, mert naívul azt gondoltam, hogy a Lurdy házban az Egy gésa emlékirataira senki se lesz kíváncsi. Tévedtem, a kedvezményes jeggyel bárki bármire beült. Ahogy hallgattam, hogy mennyien voltak ez alatt a 4 nap alatt moziban, nem értem, miért nem olcsóbbak a mozijegyek, nem igaz, hogy nem lenne úgy is nyereséges a dolog.
