Tegnap felelőtlenül említettem a páromnak, hogy Mirwen éppen fényképezőgépvételen töri a fejét. Erre persze rászabadult a bolgra és elárasztotta mindenféle jótanáccsal. Még Mentorom is emlegeti, hogy amikor megvettük az első gépünket, előtte vagy fél évet nézelődött, mire megtalálta az igazit, aztán onnan ugye nem volt megállás a 350Dig, meg a most már 3 darabos objektívparkig (meg állvány, lámpák stb.), ami tovább fog fejlődni előbb utóbb. Egy másik kisegítő munkatársunk még mindig azon derül, hogy amikor egyszer kérdezte meg a páromat, milyen fényképezőgépet ajánl, akkor 3 órás kiselőadást tartott neki a különböző típusokról, szempontokról stb. Eléggé életveszélyes három napi hideg élelem nélkül hasonló kérdést feltenni neki. Viszont azért én is megkaptam a magamét, hogy minek olvasok blogokat, ha olyan dolgokra nem hívom fel a figyelmét, mint például az olcsó óriásmonitor, holott az nagyon jól jönne nekünk is. Mennyire megérné használtan is, hisz mi is főleg filmnézésre használnánk. Jóval nagyobb lenne a képernyőnk. Ráadásul “Hét collal nagyobb, mint a mostani monitorunk – mondta nekem este, de nem igazán értettem mi ebben a nagy cucc – pont annyival nagyobb, mint amekkora a farkam”. Na erre már magam előtt láttam a különbséget.