Eddig

Az első hétvégét itthon túléltük. Pár óra múlva egy hetes lesz a Babszem, tisztára hihetetlen. Néha megállok az ágyánál és csak úgy spontán elérzékenyülök, s nem tudom megmagyarázni mitől könnyes a szemem. Azért még mindig sok minden van, amit szokni kell. Például a beszédet, mert én nem vagyok az a szövegelős fajta, de neki kell mondogatni mindent, hogy mit csinálok vele és miért. A párom rám szólt, hogy öltöztetésnél-vetkőztetésnél minden mozdulatot magyarázzak el neki. Aztán fél perc múlva újból hallom, hogy “A jobb zokni óta nem szóltál hozzá!”

Hasonlók