Az ember felkészül, amennyire tud, előre olvasgattam ugyebár a szakirodalmat, a fórumokat, netes oldalakat, hogy mit hogyan kell majd csinálni, ha itthon leszünk szakmai felügyelet nélkül. Aztán meg persze ott voltak a csecsemős nővérek a kórházban, meg a doktornő, akik elmondtak jópár dolgot. Ezek egy része hajszálpontosan ellenkezett azzal, amit eddig tudni véltem. Sebaj, gondoltam, hétfőn jön a védőnő, a hétvégét kibírjuk az eddig megszerzett tudással. S tegnap délelőtt valóban itt járt a védőnő (kicsit meg volt sértődve, hogy a szülés előtt nem adtam neki időpontot, hogy eljöjjön beszélgetni velem a várható eseményekről és a felkészülésről, de annyira nem voltunk jóban:), már előre összeírtuk a kérdéseinket, amikben bizonytalanok voltunk. Monológjában nagy részüket érintette is, amit meg nem, arra rákérdeztünk. S természetesen egy csomó mindent másképp mondott, mint a csecsemősök (hogy pl. a köldökcsonkot csak napi 2x elég lekezelni és kerüljem a hintőporozást, holott a kórházban meg a lelkemre kötötték, hogy minden pelenkázásnál csináljam végig a tortúrát). Úgyhogy ma várom a gyerekorvosunkat, a harmadik szakembert, hogy eloszlassa végre a kétségeinket. Aztán lehet, hogy amellett tartunk ki, amelyik nekünk a legszimpatikusabb.
Egyébként a Babszem éppen ragyogóan viselkedett a védőnő előtt, evett, böfizett, bealudt. A nő meg szinte rá se pillantott, azon a címen, hogy úgyis mindjárt itt a gyerekorvos, aki jól megvizsgálja.
