Levesek

Egyébként meg finomakat ettünk, szokás szerint, és elsőre a paradicsomlevesem se lett rossz, de azt hiszem legközelebb az olaszosabb formával fogok próbálkozni, hagymával, fokhagymával. Most ugyanis fontos a folyadékbevitel, s rászoktam a levesekre. Mivel eddig nem sok fajta levest főztem (minnestrone, hagymaleves, zöldségleves, francia zöldségleves, húsleves, paradicsomos cukkinileves), igaz azokat elég jól. Amikor anyu meg tesz-vesznéni, amikor itt vezetgették helyettem a háztartást előálltak a klasszikusokkal (tarhonyaleves, savanyú tojásleves, lebbencsleves, közönséges krumplileves), amiket pillanatok alatt dobtak össze, különösebb erőfeszítés nélkül, elhatároztam, hogy márpedig ilyet én is fogok csinálni. Úgyhogy most előkaptam az F. Nagy Angéla féle A család szakácskönyvét (nekem nem Horváth Ilonám van, mert ezt kaptam meg annak idején), hogy kibogarásszam belőle a klasszikus leveseket. Remélem, hogy sikerül majd a gyerekkoromból felderengő ízeket előállítani. Csak éppen még mindig a rántással állok hadilábon. Igaz, a paradicsomlevesnél nem volt semmi baj. Talán főzeléket nehezebb sűríteni, mint levest berántani. Legalábbis egyelőre úgy tűnik, ez utóbbi jobban sikerül.

Hasonlók