Meg kellett állapítanom, hogy amióta a gyerek van a hétvégéken mindkét nap rendesen eszünk ebédet, vacsorát és persze jókat. Még gyermektelen párként legalább az egyik nap valami kommersz helyen talált (3 testvér gyros tála volt sokszor mozi előtt vagy után, esetleg bevásárlóközpontok kajáldái vagy a Zila), másnap pedig jó későn ebédeltünk mert nem siettünk sehova, nyugisan, ráérősen kotyvasztottunk, s akár 3kor is asztalhoz ültünk ha úgy hozta a sors (utána meg persze jött a jól megérdemelt pihenés, alvással, összebújással). Na de most megváltozott a helyzet. Aránylag időben eszünk, s mindkét nap főzünk, s van legalább két fogás. Mivel a héten dél körül sétáltattam Babszemet, szombaton és vasárnap is ez volt a menet. Előtte valamennyire előkészültünk az ebédhez, aztán elindultunk. Szombaton mondjuk a nagy szél miatt épp csak elmentünk a DMbe pelenkáért, aztán vissza, ennyi elég is volt mind a hármunknak a levegőből. Vasárnap azonban Babszem még másfél órát aludt a folyosón jó levegőn. Séta után meg ebédfőzés és kaja. A levesekért általában én voltam a felelős, bár az előkészítésekből inkább az ember vette ki a részét (nem én pucoltam a zöldségeket!:) . Szombaton tehát volt közönséges krumplileves (a rántás megint kisebb problémát jelentett, de azokat aztán ki lehetett szedni a léből) gyömbéres csirkével, vasárnap meg csirkeaprólék leves meg fűszervajas sertéssült. A kreativitásunk és szorgalmunk csupán a köretnél hagyott cserben minket, krumplit sütöttünk ki és kész. Úgyhogy megint csak jókat ettünk, azt kell mondani.
Na és még beavattuk Cicáékat is az Attika rejtelmeibe, szombat délután eljöttek társasjátékozni, de persze mindkét alkalommal az ember nyert. Mert ő olyan kompetitív fajta. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy már 3-an is izgalmasabb a játék, mint ketten, még a kitalált szabályok nélkül is.
