Kendő

Azt már korán elhatároztam, hogy lesz hordozókendőm és használni is fogjuk, mert azzal talán mobilabbak lehetünk, Babszem meg én. Nekem jóval szimpatikusabb megoldásnak tűnt, mint a kenguru. A hibát azonban ott követtem el, hogy nem vettem meg előre a kendőt, hanem csak úgy kb. amikor 5-6 hetes lett a gyerek, ebédidőben a párom kiugrott a Minimanóba és beszerezte, rá fordítva a nagybátyáméktól kapott ajándékösszeg jó részét. Onnantól kezdve gyakorolgattuk a felkötést, gyerek belehelyezését stb., de nem nagy sikerrel. Mivel nem tudtam már az elejétől rászoktatni a babát, hogy ellegyen benne, akár fekve is, úgy is, hogy nem lát semmit, nem igazán fűlik hozzá a foga. Mert még kicsi ahhoz, hogy fejtámasz nélkül ellegyen a kendőben, ahhoz viszont nagy, hogy teljesen bebugyoláljam, amikor ébren van és ne lásson semmit, mert nézni azt szeret. Itthon még elmászkálunk úgy, hogy közben tartom a fejét ő meg hol meredten fixírozza a mellemet, hol forgolódik és kikandikál jobbra-meg balra olykor-olykor ráfeledkezve növényekre, bútorokra. Azt hiszem, még egy kicsit várnom kell, mire tényleg tudom alkalmazni hát a kendőt rendeltetésének megfelelően, azaz elmenni sétálni, bevásárolni így vele.
Egyébként meg Láthatatlan Unokatesóm szerint, az ő fia, aki szinte születése percétől kezdve hordozókendőben volt az anyjára kötve pont azért nem tud kapaszkodni, mert megszokta, hogy van ami tartja, neki nem kell tennie semmit ha anya felemeli.