Nem tudom, mi jöhetett össze tegnap, de az este katasztrófálisra sikerült. Pedig minden tök jól indult. Jókat vigyorogtunk azon, hogy Babszem hajléktalant játszott, tetőtől talpig betakarózott az InterSpar újságba. Már pár hete kiderült, hogy a színes nyomtatott oldalak nagyon vonzzák, amikor teljesen extázisba esett egy pizzasütöde reklámlapjától. Azóta többször olvasgattam felette újságokat, egy idő óta a lapok után is nyúl, de tegnap az apja hagyta, hogy ki is vegye a kezéből a színes akciós oldalakat. Nagy örömmel állt neki gyűrögetni és marcangolni a lapokat, amelyek alól vagy a feje búbja, vagy a sarka látszott ki. Aztán fürdés és vacsi után nem akart elaludni. Letettem az ágyába, ordított. Felvettem, mire vígan nézelődött és vigyorgott. Aztán a vigyorgás is megszűnt és a múltkorihoz hasonló hasfájásos tüneteket mutatott, ordítással. Ez tartott vagy tíz percet, megint lenyugodott, de az ágyába továbbra se volt hajlandó befeküdni, csakis anyai közelségre vágyott. Majd jött még egy ordítás roham, ami már húsz perces volt és láthatólag nagyon szenvedett a baba, a végén meg persze beájult a vállamon, s mélyen elaludt. Ekkor volt fél 12, s először 9-kor tettem be az ágyába.
Hogy mi okozhatta, nem tudom, mert mostanában semmi újat, szokatlant nem ettem. Igaz, hogy vasárnap óta megint nem kakilt, ami ugye anyatejesnél még nem ad okot aggodalomra, de ez a szorulás, változékony idő, esetleges fogzás valahogy nagyon összejött neki. S Babszem igazi férfi, nagyon tud szenvedni.