Mozgalmas volt a hétvége, legalábbis a saját mércénkhez képest. Meg Babszeméhez. Szombat reggel a MOL kútnál kezdtük a bénázást. Első porszívózás, autómosás, közös tankolás, sőt még drágán kénytelen voltam világítós mellényt is venni, mert pénteken elfelejtettem leugrani a mellettünk lévő csapágyboltba, ahol bezzeg 500Ftért hirdeti a szemüveges bácsi. Összekészülődtünk, én naivan elpakoltam egy jó adagot a sminkkészletemből is, azt képzelve, majd még lesz időm kifesteni magamat. Időben leértünk Kecskemétre, a szertartás előtt még enni is tudtam adni Babszemnek (mire nem jók a sötétített ablaküvegek). Aztán megérkezett az ifjú pár, s megtörtént az esküvő. A templomban hideg volt és a gyereket nem annyira kötötte le az egész esemény, ráadásul az orgona hangjától megijedt, ezért aztán felváltva mászkálgattunk vele. Szerencsére nem voltunk egyedül még volt legalább 4 1-1 hónappal idősebb kisgyerek a környéken akik jobban-rosszabbul bírták a ceremóniát. A fiatalok nagyon szépek voltak, de tényleg. Newrim ruhája nagyon merész volt (ami csak a vacsoránál derült ki, addig jól takarta) és marha jól állt neki, Ebsiknek pedig igencsak faxnis nyakkendője vagy ingnyaka vagy valami hasonlója volt.
Babszem egész jól bírta az eseményeket, kicsit sztárkodott, meghódította a japán kislányokat, majd nagy meglepetésemre vigyorogva hagyta magát körbehordozni az örömanya által. Hazafelé ugyan meg kellett állnunk egy etetésre amint az M5-re értünk, ugyanis addig csak sírt. Ki is derült, hogy az atya* türelmének is van határa. A párom mindenesetre nagyon jól bírta az éjszakai vezetést is.
Ma úgy döntöttünk kirándulni megyünk, Vácra. Nem volt egyszerű odajutni, mert megrémültünk, hogy az M2 az autópálya és nekünk előző nap járt le a matricánk, úgyhogy mentünk a 2a-n. Döcögtünk, pontosítsunk. Aztán mégse sikerült elég sokáig élvezni a Duna parti sétát, mert Babszem besokallt. Hazafelé azonban már lenyomoztuk, hogy nem kell matrica, jöhetünk az autóúton az M2-n a hülye neve zavart meg minket, meg amikor először láttuk valahol Dunakeszi előtt a felüljárón, 4 sávban ment a forgalom.
Aztán a Babszem akkor volt a legboldogabb, mikor hazaértünk, letettük a franciaágyra és nagy élvezettel nézegethette a lámpát, a könyveket, miközben a cipőjét rágcsálta. Hiányzott neki az otthona.
*aki összeadta a fiatalokat és a mi utasunk lett este vissza Pestre
