Tegnap estére természetesen már nekem is volt hőemlekedésem, meg újra Babszemnek is. Hiába feküdtünk le korán, én nem bírtam elaludni izzadás és fél percenkénti orrfújás miatt. Az éjszaka még egy kis hasfájással is tetéződőtt, a gyermek ugyanis előadta a “csikar a hasam és én belehalok” ordítását is negyed 12-kor. Kábé éjfélig tartott a műsor. Utána már mind jól aludtunk, Babszemnek pedig már egész jól szelel az orra. De kedélye még nem a régi. Mintha lassított felvételt néznék, olyan. Sokat bambul, keveset mosolyog és nagyon bújós. Délután visszamegyünk a doktornénihez. Bár okosabbak nem leszünk, ő is mondta, hogy 1 hét 10 nap is lehet, mire kilábal belőle a baba. Így természetesen a hétvégi utazás is elmarad, ráadásul majdnem biztos, hogy a párom aki eddig tartotta magát majd a hétvégén lesz beteg.
