Tegnapi napot aztán szépen megúsztuk tényleg, nem volt semmi gond, szóval most már 2 baleseten is túl vagyunk. Ez egyébként magamhoz mérten, aki lépten-nyomon nekimegy valaminek, beüti magát, ledob/lever dolgokat egész szép teljesítmény. Fél év alatt csak ennyi. Igaz, nem kispályásak voltak.
A legjobb esetek persze a székletekhez kapcsolódnak, amikor az ember csak áll és nézi és azon gondolkozik, hogy hát ezt meg hogy a fenébe sikerült a gyereknek véghezvinnie. S ahelyett hogy kétségbeesne, inkább csak röhög. Ez most onnan jutott szembe, hogy ma délelőtt Babszem szinte az egész ágyát (keret, fejvédő, Huba!) összekenve feküdt hatalmas vigyorral a képén. Ő megkönnyebbült, szó se róla, s végül is expressz mosással minden megoldható.
