Tegnap megint elmentünk a babaúszásra. Most már az öltöztetés-vetkőztetés ellen se tiltakozott a gyerek, igaz most minden jobban is sikerült, korábban odaértünk, nem kellett tömegben vetkőztetni, öltözésnél pedig inkább a nagyobb öltözőbe mentünk és megágyaztam törülközőkkel a földön, s ott intéztem el az egészet, azt meg nagyon élvezte. A vízben még inkább nézelődött, figyelte ki mit csinál, nem annyira a megadott gyakorlatokra koncentrált:) A mellettünk lévő kisfiú apukájára aki fényképezett olyan teli szájjal vigyorgott, mintha még sose látott volna ilyet.
Egyébként nagyon érdekes nézni a többieket, akik ott vannak az úszáson, nekünk is, hogy utána jól kibeszéljük, ugye mi nem viselkedünk így. Vagy ha mégis, fogjuk vissza magunkat. Van ahol eljön az egész család, nagyszülőstül, fele a parton videóz-fényképez, másik fele a vízben pörög a gyerek körül, a végén azonban a sok ember pont a törülközőről nem gondoskodik, amibe a kisbabát kéne takarni miután kijön a medencéből. Aztán meg a teljesítménykényszeresek, ahol láthatólag a szülő erőlteti az úszást (már nagyobb gyerek pár éves, aki tényleg ki tudja mutatni, mi az ami tetszik neki és mi az ami nem), nyomja víz alá a gyereket, számon kéri ha valamit nem csinál szabályosan.
