Mikor ma délután masszázson, míg megterítettem, leültettem Babszemet, s Virág anyukája megjegyezte, hogy “Nahát, hogy te milyen szépen ülsz” döbbentem rá, hogy tényleg, a gyerek szinte napról napra ül egyre többet és szebben, s nem csak kitámasztva, hanem egyedül is. Sőt egy csomószor már ügyel, hogy előre dőljön és akkor meg tud támaszkodni. Oldalra meg olyan finoman billen, hogy mindig elhengeredik a vállán. Ritkán szokott hátrafelé megdőlni, s ha az a padlón és nem valami puhán sikerül, akkor kicsit zokon veszi a koppanást. Ilyen apróságok vannak.
Meg hogy ugyan tegnap otthagytuk Borikáéknál az ivóspoharat, de ma vettem újat, kicsit mást de azzal is egyből tudta mit kell csinálni.
