Könyvklubunk részben rám való tekintettel, mert anno én javasoltam, Az időutazó feleségét szemelte ki aktuális témának. Persze nagyon készültem, hogy újra elolvasom, de valahogy kicsúsztam az időből és csak az emlékeimre hagyatkoztam, meg pár jegyzetre, az aktuális ülésre. Mivel a csapatból Babszem után 4 hónappal egy újabb kisbaba is világot látott, ők vállalták a háziagazdaságot, náluk gyűltűnk össze a beszélgetésre. Nos, azt kell mondani, hogy bár mindenki belevetette magát a regénybe, lelkesen végigolvasta, igazán nem sok mindenki másnak tetszett rajtam kívül a csapatból. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő könyv, ugyanis már nem voltam ott, mire arra került a sor, hogy megbeszéljük a választást. Babszem persze egész jól viselkedett, csak akkor volt kicsit féltékeny, amikor én Borikát szórakoztattam a pöttyös labdával. Tök izgi volt látni, hogy milyen egy 3 hónapos baba és csodálkozni, hogy lám, lám mennyit fejlődött az én gyerekem. Ugyanígy a kislány szülei meg azért nézték az én csemetémet, hogy jééé pár hónap és már ennyi mindent fog tudni a babájuk? Szóval jó volt, ráadásul hála a párom betegségének (keddig tuti nem megy dolgozni), kihagyhattuk a BKVzást és oda-vissza autóval mentünk.
Hazaérve épp beszedtem a ruhákat, a babakocsit védettebb helyre húztam, aztán már indult is az égiháború. De szerencsére eddig megúsztuk minden gond und baj nélkül.
