Mama/Babablog

Szerintem babablogot írni kicsit sem könnyű. Mert ugye ha felállítom magam előtt a szabályt, hogy márpedig ez a blog lesz a gyerek életének dokumentuma is, akkor naponta igyekszem írni róla, akár unalmas dolgokat is, mert lehet hogy ma unalmasnak tűnik, hogy végre megette a sárgarépát is, viszont pár év múlva mennyire fogok majd örülni annak, hogy vissza tudom idézni, lám, lám nem ment neki könnyen a főzelékre szokás. Mert az idő megszépíti az emlékeket, és az ember elfelejti, hogy meddig tartott az elválasztás, hogy hányszor kelt fel éjszaka és majd bezzeg anyuka lesz, aki csak arról tud beszélni, hogy a gyerek sose sírt, simán átaludta 2 hetesen az éjszakát és mindent megevett, amit odatettek elé, jó, jó a fogzással gond volt, de egyébként áldott jó volt a gyermek. Vagy lehet azt választani, hogy ritkán ír az ember publikusan a gyerek fejlődéséről, a hétköznapi apróságokról, mert mondjuk van egy word ahova vezet mindent, de a közönségnek csak a jobb, poénosabb dolgokat mutatja meg az életéből, a gyerekből és akkor úgy fog tűnni, hogy minden szép meg jó, nincsenek problémák és érezze rosszul magát az, akinél van. Panaszkodni, keseregni meg bűn. Pedig egy ilyen jó gyerek mellett is (akiről mindenki azt mondja, hogy jó meg szép nem csak a szemembe, de a hátam mögött is) akadnak nehéz percek, órák, napok, talán hetek is. Ó persze az is igaz, hogy az ember könnyen túlteszi magát rajta, mert tényleg elég egy mosoly, egy ölelés egy aprócska hang, egy kéz egy …stb. és ha perspektívába helyezzük az egész nem egy nagy dolog. De szeretnék őszinte lenni, hogy mindig mindenki tisztában legyen azzal, én is, a gyerek is, a párom is, az esetleges olvasók is, hogy néha bizony jó lenne kicsit máshol lenni, mást csinálni, nem 24 órában anyukának lenni, mert az nem mindig kielégítő, az pedig, hogy megnyugtató lenne, vicc. Ugyanakkor nem akarok olyan se lenni, mint Köcsög, akivel anno valahányszor beszéltünk a gyerekéről, az anyaságról, hogy telnek napjai csak a panasz áradatot hallatta, hogy mennyi gond, hogy mire nincs ideje, hogy milyen aprólékos dolgok vannak stb. Kicsit belekavarodtam, de talán érthető kis megjegyzés ez magamnak, meg akit érdekel, de mindig így járok, az eszmefuttatásaim a fejemben és magam előtt teljesen világosnak tűnnek, aztán ha leírom egy halom zagyvaság lesz belőle.

Hasonlók

1 Comment

  1. az biztos… mármint nehéz lehet…
    de rég jártam erre…
    örültem, hogy néha becsúszott egy-egy énes írás is! 🙂
    minden jót!