Mindenkinek lelkesedtem már, hogy tényleg mennyire jók a netes gasztro blogok. rengeteg új ötletet, receptet, praktikusságot, vagy csak úgy olvasnivalót szereztem már tőlük. Lassan átrendezem a linkjeimet is és talán kikerül egy-két kedvenc is.
Aztán a minap rácsodálkoztam anyósjelölt receptes füzetére és eszembe jutott, hogy nekem már sose lesz ilyenem. Pedig anyunak is van, sőt neki kettő is, ugyanis a húgom egyszer átírta a recepteket neki egy A/4-es spirálfüzetbe, de még mindig meg van a régi is, amit fiatalasszonyként kezdett a 70-es években. Teszvesz néninek is az utóbbi fazon van még meg. Én pedig mennyire irigylem a regiszteres füzetet, amibe bele vannak írva a receptek, csak úgy ahogy jönnek, az egyetlen rendszer a nagyjábóli ABC sorrend. Meg ott vannak betűzve a megfelelő betűkhöz a cetlik, amiken vagy a kolleganő írásával szerepel valami süti vagy pedig egy régi írógéppel készült, indigózott papír van behajtogatva-elmosódva de még mindig ki lehet venni rajta a bolognai spagetti receptjét. S minden ilyen recepthez megvan a történet is, hogy ezt a szendvicskrémet a mittudomén milyen néni hozta el a kirándulásra stb.
Manapság úgy el vagyunk kényeztetve: újság, internet, rengeteg szakácskönyv, CDk, Word doksik stb. mégis ha nekem is lenne egy ilyenem, arra sokkal büszkébb lennék.
