Akkor a tegnapi napot feljegyezzük, november 13. óta ismét eljutottam MOZIBA! Ugyan egész nap azt éreztem, Babszem biztos szabotálni fogja a dolgot, mert korán kelt, délelőtt alig aludt, ebéd után nem akart lepihenni, a szilárd kajákból se vitt be annyit amennyit kéne (valahogy teszvesz néninek még mindig nem sikerült elsajátítani a gyermekétkeztetés csínját-bínját, tuti annak idején nem volt ennyire elnéző a páromékkal amikor etetni kellett, de persze ők mintagyerekek voltak, minden ízlett nekik és mindig megették amit kaptak). De aztán mégis sikerült elindulnunk, a gyerek nem sírt, az út aránylag sima volt (bár ez a Nyíregyháza-Tiszavasvári szakasz elég gáz, előzni kb. 2 helyen lehet, ha pedig kifogsz egy lassú járművet azt keményen megszívod), a plázát is megtaláltuk, s ugyan a reklámról lekéstünk, de a filmelőzeteseket még láthattuk. Délután 2-kor persze nem voltak sokan a teremben, de még így is akadt egy mobilos, aki vagy 5 percen át hajtogatta a hívó félnek, hogy “Hivatalos helyen vagyok, nem beszélhetek, majd visszahívlak“. Ami Óceánék harmadik kalandját illeti, szép volt, jó volt, de nem volt benne annyi poén mint az előzőben, még a mormon ikrek is visszafogottan viselkedtek. A sztori jobb volt mint a második körben, de hiányzott az igazi pajkosság. Ja és hogy Ellen Barkin milyen ronda… a csábítási jelenetekben egyszerűen végig azt mondogattam az embernek, hogy odanézz, mennyi ránc, fuj, milyen a melle stb. Engedte, hogy így lefilmezzék? Eléggé lejáratta vele magát. Mozi közben nem jött semmi rossz hír, a hugom műtétje is jól sikerült, gyerek elvolt a nagyszülőkkel, mikor hazaértünk nem megsértődött, hanem örült, hogy újra lát minket és még aludt is egy kicsit miután meguzsonnáztattam.
