Már tart egy ideje Babszemnél a kocsiból elegánsan kihajigálom a játékaimat korszak. Még a nyár elején kezdte. Aztán a Balaton mellett ment a sapkát leszedem a fejemről és kihajítom is. Valószínűleg egy kettős akciónak köszönhetően vesztettük el azt a kulcsos rágcsát, amit még Mirwentől kaptunk. Egy darabig reménykedtem, hogy csak Balatonszerényben hagytuk és majd ha anyuék kiköltöznek a nyaralóból és rendet raknak előkerül valahonnan. De nem történet meg. S emlékszem, amikor kettesben voltunk és elmentünk Üvegtigrist fényképezni, akkor veszettül hajigálózós kedvében volt a Babszem: hol játékot, hol sapkát, hol vizes poharat dobált ki a kocsiból. Így utólag visszagondolva, amikor egyszer visszamentem három lépést a sapkáért, akkor dobhatta ki a kulcsokat, amiket én észre se vettem. Ma meg egy fél pár zokni jutott hasonló sorsra. A másodikat már észrevettem, hogy húzza le és dobja ki a babakocsiból (igaz nem sikerült, visszaesett az ülésre), az elsőt azonban még a 4 sávos, villamossines kereszteződésen való átkelés alatt húzhatta le a lábáról és szórhatta el.
