Csillagpor

Pont egy éve volt, hogy az utolsó simításokat végeztük a lakáson, az íróasztal, beépített szekrény jegyében teltek a hétvégék. Nekem már semmi dolgom nem volt, csak feküdtem az ágyon és Neil Gaimant olvastam, két regényét vettem meg éppen, a Neverwheret meg a Stardustot. Most a hosszú hétvége egyik célja az volt, hogy sikerüljön eljutni a moziba és megnézni a Csillagport. Nagyon bíztató kritikákat olvastam rajongók és nem rajongók tollából is (a legjobb azért az origo filmklubos kritika volt, pedig ők a kezdetektől fanyalogtak, hogy az előzetesek, hírek, képek alapján nagyon nem meggyőző ez az adaptáció). Tegnap délután hát elbúcsúztunk Babszemtől, nagyszülőkre hagytuk és elmentünk Nyíregyházára. Most én vezettem és megdöbbentő, hogy a nyárhoz képest, az M3-as újabb szakaszának hála mennyire nem volt forgalom a 36-oson. Még előzni is tudtam 🙂
A film pedig pont olyan volt, mint vártam. Apróságokban, de nem túl lényegesekben eltért ugyan a könyvtől, de nagyon jól adta át a tündérmesei hangulatot. Tényleg A herceg menyasszonya feeling volt és még a páromnak is tetszett, pedig ő aztán nem Gaiman rajongó (igaz azt mondta, nem muszáj strapálni magamat és megszerezni magyarul is a könyvet, ha már megjelent, mert azért elolvasni nem kívánja) nem beszélve a mögöttünk ülő tizenéves fiúkról, akiknek az elején még az apukája magyarázott meg dolgokat, aztán szépen elhallgattak egy idő után és beleélték magukat a mesébe.
Mikor hazajöttünk egy durcás kisfiú várt ránk. Mert ugyan semmi baja nem volt, jól eljátszott a nagyszülőkkel, de rám még órákig nem volt hajlandó nézni, ezzel is éreztetve, mennyire megbántottuk azzal, hogy nélküle mentünk el szórakozni. Ennek ellenére hozzá kell szoknia, mert jön a Bourne ultimátum és az is moziba nézős, nem várunk a DVDre, mint tavaly óta annyi filmmel.

Hasonlók