Ma végre nincs eső, lehetett délelőtt nagyot sétálni, aminek Babszem szörnyen örült. Végig be nem állt a szája, nem fogyott el a türelme se a gyógyszertárban (igaz ott van Patika tv, amit lehet bámulni, meg épp senki se volt előttünk), se a boltban, se a könyvtárban (ott csak a sapkáját hajigálta ki a kocsiból). Tegnap csak tanácsadáson voltunk, oda is kocsival mentünk, mert esett az eső, szerencsére pont időben, mert utánunk jöttek többen, ott se kellett várni. Még mindig 10,1kg, elvileg egy hónap alatt nem hízott, szerintem szálkásított, olyan kis izmos most már, meg hát rengeteget mozog. Jobban sírt egyébként, amikor a doktornéni meghallgatta meg belenézett a szájába (ehhez 3-an kellettünk), mint amikor a szurit kapta (Meningitee), aztán amikor felöltöztünk és kijöttünk a rendelőből már visszatért a jó kedve. Mivel délután is a lakásba voltunk zárva, a csütörtök esti heti bevásárlást is jól viselte. Igaz, nem dolgozott az Intersparban a takarítógép (aminek már messziről felismeri a hangját és sírni kezd tőle), s kokettált minden eladóval (még a kevésbé szépekkel és fiatalokkal is), meg rá vigyorgó vásárlóval. Bár napközben azért még mindig kicsit nehezebb volt vele, de mára már láthatólag visszazökkent a normális kerékvágásba és a hétvége, meg a nagyszülői konstans zaklatás már csak emlék.
