Szilárdan

Már többször siránkoztam azon, hogy Babszem nem hajlandó szilárd kajákat enni. Legalábbis eddig minden kudarcba fulladtak, a próbálkozásaim, legyen szó sárgarépáról, banánról, kölesgolyóról, saját készítésű bio-babakekszről vagy mikor már feladtam az elveimet, bolti, édes babakekszről. Aztán szombaton, mikor itt voltak anyuék (feljöttek Pestre temetőbe mentünk, meg a nagybátyámékat látogatták meg), hat fogával megkóstolta a mama kezében lévő csokis kekszet. Nyalogatta, meg harapott is belőle, elmajszolta és lenyelte. Aztán akkor kapott babakekszet is, amivel szintén így csinált. Én meg eldobtam az agyamat, mert éppen a fentieket ecseteltem anyunak, hozzátéve, ha nem pépesre turmixolom Babszem kajáját, akkor látványosan fuldokolni kezd és a szívbajt hozza rám. Na de így van ez, mástól minden érdekesebb. Vasárnap már az apja almájába is belekóstolt, harapott belőle. Úgyhogy ma kísérletezgettem, kézbe adtam a banánt. Amit eddig undorodva dobott el. Most azonban bele-beleharapott:

De inkább szétmaszatolta a tálcáján,

Meg ledobálta a földre

Összefoglalva: van remény! Egyszer még enni fog szilárd kaját is ez a gyerek. Csak ki kell várni.

Hasonlók